Kedden, 96 éves korában Limában elhunyt Gustavo Gutiérrez perui pap, a felszabadítási teológia megalapítója. Az 1960-as évektől kezdve az elnyomottak iránti elkötelezettséget tanította, és bírálta a fennálló társadalmi rend társadalmi igazságtalanságait. A változtatásra való felhívás Gutiérrez keresztény tanításának központi eleme volt.
A domonkos rendi teológus és hittudós, az emberi személy felszabadítását és a szegények emancipációját a középpontba állító teológia egyik megalapítója 96 éves korában Limában hunyt el. Máté evangéliumának 25. fejezete, az irgalmasság cselekedeteiről szóló rész volt az iránytűje, Krisztustól kapott hivatása: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Harcolt egy olyan teológiai gondolatért, amelyet néha bíráltak vagy gyanakodva néztek, de amely, amint állította, semmi másban nem gyökerezett, csak az evangéliumban: abban az örömhírben, hogy az első helyen a szegények, az utolsók, az egyszerű emberek állnak.
„Amilyen kicsi volt, olyannyira képes volt a maga kicsinységével erőteljesen és bátran hirdetni nekünk az evangéliumot” – írta Carlos Castrillo bíboros, limai érsek részvétnyilvánításában. 2013. szeptember 11-én Gutiérrez a Szent Márta házban együtt mutatott be szentmisét Ferenc pápával, egymás mellett álltak a vatikáni ház kis kápolnájának oltáránál.
„A Biblia számára a szegénység botrányos állapot, amely sérti az emberi méltóságot és így Isten akaratát” – mondta egyszer Gutiérrez. Ezért szükséges volt e visszaélések áldozatainak, a szegényeknek a felszabadítása, áll 1971-ben megjelent legismertebb könyvében, a „Teología de la liberación, perspectivas” (a magyar kiadás címe: „A szegények oldalán – a felszabadítási teória”).
A szegények oldalán
Az 1928-ban Limában született klerikus 90. születésnapjára Ferenc pápa levelet küldött, amelyben kiemelte teológiai szolgálatát, és megköszönte munkásságát, valamint azt, ahogyan „kérdést intéz minden ember lelkiismeretéhez, hogy senki ne maradjon közömbös a szegénység és a kirekesztés drámája iránt”.
Gutiérrez papként és keresztény szociális aktivistaként dolgozott Lima Rímac kerületében, ahol a szegény lakossággal élt együtt. Életműve része volt a latin-amerikai katolikus egyház megújulási mozgalmának az 1960-as években. „Jézus üzenetének” társadalmi-politikai értelmezésére törekedett. Ezt a mozgalmat erősítette a II. vatikáni zsinat és a második latin-amerikai püspöki konferencia Medellínben.
A magas egyházi hierarchia azonban helytelenítette a katolikus tanítás szociális újraértelmezését, amelyet sok latin-amerikai alulról jövő pap elkötelezett mozgalma követett, mert azt elfogadhatatlanul közelinek látták a marxizmushoz.
Csak 2018-ban kapta meg Gutiérrez a legmagasabb egyházi hatóság hivatalos elismerését. Ferenc pápa 90. születésnapján levelet küldött a perui papnak, amelyben megköszönte Gutiérrez elkötelezettségét: „Csatlakozom hozzád, hogy hálát adjak Istennek, és én is köszönetet mondok neked az egyháznak és az emberiségnek teológiai szolgálatoddal és a társadalom szegényei és kitaszítottjai iránti elsődleges szereteteddel való hozzájárulásodért”.
Gutiérrezt 1959-ben, harmincas évei elején szentelték pappá, a belgiumi Louvain-i Katolikus Egyetemen szerzett filozófiai diplomát, majd évtizedekkel később a franciaországi Lyon-i Katolikus Egyetemen teológiai doktorátust.
Élete során tiszteletbeli doktori címet kapott németországi, hollandiai, svájci, amerikai, argentin és perui egyetemektől is, és mintegy húsz könyvet publikált.
„Hányszor tettek úgy, mintha a szegénység valami természeti tény, szinte sors, végzet lenne, és nem az, ami valójában: egy olyan állapot, amely ember alkotta, és ezért megváltoztatható” – tanította Gutiérrez.
Gustavo Gutiérrez a felszabadulás három szintjéről:
” A Krisztusban való felszabadulásnak három szintjét vagy dimenzióját különböztetem meg. Először van a felszabadulás az elnyomás és kirekesztés társadalmi helyzetei alól, amelyek sokakat (és valójában így vagy úgy, de mindenkit) olyan életkörülményekre kényszerítenek, amik ellentétesek Istennek az ő életükre vonatkozó akaratával. Nem elég azonban felszabadulnunk az elnyomó társadalmi-gazdasági struktúrák alól, szükségünk van személyes átalakulásra is, mely által belső szabadságban élhetünk a szolgaság minden formája alatt – ez pedig a felszabadulás második dimenziója. Végül van a felszabadulás a bűn alól, ami minden szolgaság legmélyebb gyökerét támadja; mivel a bűn a Istennel és más emberekkel való barátság megszakadása, és ezért nem törölhető el másként, csak az Úr meg nem érdemelt, megváltó szeretetével, amivel a hitben és a másokkal való közösségben találkozunk. A teológiai analízis (és nem a társadalmi vagy filozófiai analízis) arra az álláspontra vezet minket, hogy csak a bűn alól való felszabadulás éri el a társadalmi igazságtalanság és az emberi elnyomás más formáinak gyökerét, és csak az békít meg minket Istennel és a felebarátainkkal. „
Forrás: Gustavo Gutiérrez, „A felszabadítás teológiája”; Bevezető a könyv 1988-as kiadásához, „Felszabadítani = életet adni” fejezet
